Értékbecslő szakma – mi lesz veled?

Kardos Kázmér, 2010-06-01 00:00:00

Gondolatok, „D.C. Korten: Gyilkos vagy humánus gazdaság” - című könyvének olvasása közben, amelyet mindenkinek ajánlok. Tanulságos!

„A pénzügyi összeomlás félrehúzta a függönyt a pénzvilág alkimistái elől, és leleplezett egy illúziógyárat (…) csak követeléseket gyártottak a mások által megteremtett valódi gazdaságra – ez pedig a lopás egy formája” (D.C.K).

Amikor valaki egy ilyen magvas gondolatokat tartalmazó 2009-ben megjelent könyvet olvas, óhatatlanul párhuzamot von, a nemzetközi és hazai helyzet között és saját szakmájának – rendszerbe illő – helyzetén is elgondolkodik.

Az elmúlt években, a piaci helyzetnek, és a kereslet-kínálat alakulásának eredményeképp az ország ingatlanpiaci viszonyaihoz képest, ugyancsak sokan lettünk, értékbecslők. El kell ismerni, a nagyságrend nem indokolta a becslői létszám ilyen mértékű növekedését.
A másodlagos pénzpiacok növekedése, a mesterségesen fölpumpált hitelpiac, - ami a válság kialakulásában világszerte a fő kiváltó ok volt - viszont lehetővé tette e szélesebb kör számára is a munkavégzést.
Azonban „Gazdasági rendszerünk kudarcot vallott minden tekintetben: pénzügyi, környezeti és társadalmi téren egyaránt.” (D.C. K.)
A képzési rendszer és a jogosultságok, a munkavállalási lehetőségek meglehetősen kusza állapota, szabályozatlansága – ami jelenleg is fennáll – megkérdőjelezi a rendszer további fenntarthatóságát!

A válság kezdete óta, az értékbecslők jelentős hányada - főleg a kisvállalkozások és az egyéni vállalkozók egy része - megbízások hiányában, tönkrement, beszüntette a tevékenységét, anyagi és egzisztenciális bizonytalanság lett része.

A PSZÁF regisztrációs listája köztudottan, elsősorban a nagy nemzetközi cégek nyomására megszűnt. (Az előírások teljesítése, nem kevés képzési, és adminisztrációs költségbe került, minden érintettnek). Néhány szakmai szervezet - véleményem szerint teljesen jogos - költség-visszatérítési törekvésére, még csak érdemi válasz sem érkezett!

„(…) a pénzvilág még a legkisebb szabályozási erőfeszítéseknek is rendíthetetlenül ellenáll” (D. C. K) ami – és ezt már én teszem hozzá - nem a saját érdekeit szolgálja.
Azóta, az új regisztrációs rendeletnek megfelelően - sok pénzért és időráfordítással - újra regisztráltatjuk magunkat, és cégünket.

A bankok elfogadott értékbecslői listája, érdekes módon, az elmúlt időszakban, igen megváltozott. A korábban jelzett új banki pályázatok elmaradtak és senki nem tudja, hogy hogyan, mikor és miért alakultak át a pénzintézeti listák. Sok hitelintézetnek, már alig van néhány magyar cég a listáján, szinte csak nagy nemzetközi hátterű ingatlancégek munkáját fogadják el. Azért van – főleg vidéken – egy-két kivétel! A cégek többsége, sok esetben alig rendelkezik megfelelő számú értékbecslővel, így alvállalkozói rendszerben foglalkoztatják az általuk kiválasztott, illetve megfelelő kapcsolati rendszerrel rendelkező néhány kisebb céget, személyt. A díjazás természetesen e kiszolgáltatott helyzetnek megfelelően alakult. Érdekes módon, a listán szereplő szervezeteknek kifizetik a nemzetközi szintnek megfelelő tarifákat, de a munkát ténylegesen végző értékbecslők - a kiszolgáltatott helyzetük miatt - csak ennek töredékét kapják sőt, egyre csökkenő díjazás mellett dolgoznak. És furcsa módon szaporodnak a VII. kerületi, a pátyi, a székesfehérvári, az albertirsai, sukorói ügyek, amelyek egyértelműen bizonyos „összefonódásokra” és különféle érdekek által befolyásolt helyzetekre utalnak.

Gyakorlatilag ugyanez a helyzet a közbeszerzési pályázatok kiírásánál is! Hol vannak a régi szép idők, amikor az NFA (Nemzeti Földalap – a szerk.) 98 cég pályázatát fogadta el, az életjáradéki program keretében, és viszonylag reális anyagi kondíciók mellett? A közelmúlt igen jelentős pályázatait, néhány nagy cég, néhány értékbecslővel nyerte el, a megbízás reményében igen alacsony díjat kínálva, miközben alvállalkozókat foglalkoztat, jelentősen alacsonyabb díjazás mellett!

Gyakorlatilag importáltuk az alvállalkozói rendszert, az építőiparból!
A járulékos költségeket (tulajdoni lap, térkép, stb.) a bedolgozó alvállalkozóknak kell „előfinanszírozniuk”. A számlák kifizetése, azonban hónapokig tart (lásd: MNV-pályázatok), miközben sok bedolgozó nem tud milliókat befektetni és várni a számlák kiegyenlítésére.
Kinek az érdekét szolgálja ez a rendszer? Mert, hogy nem az értékbecslői szakmáét, az úgy gondolom, hogy mindenki számára tapasztalhatóan világos!

„Gazdaságunk komoly átalakításra szorul. Túl sokáig éltünk együtt egy olyan gazdasági rendszerrel, amelyet arra hoztak létre, hogy pénzt csináljon a gazdag embereknek (…) ember milliárdokat kétségbeesett helyzetbe kényszerítenek, és a Földet mérgező szemétdombbá silányítják. Elérkezett az ideje, hogy tegyünk valamit.” (D.C.K.)

És feltehetjük a kérdést: mit tesz a SZAKMA, a változtatás érdekében? Erről, majd egy más alkalommal…